Álláskeresés, várakozás a HR-esek válaszára, állásinterjúk, sok-sok kompromisszum, végül a lelkes és fiatal mérnök kiköt egy multi íróasztala mögött, várva az utasításokat. Van azonban más út is, és erre kitűnő példa Varga Balázs és Németh István vállalkozása: saját erejükből, már egyetemi éveik alatt hozták létre önálló cégüket, a 2011-es bajnok Pneumobil-versenycsapatból kinőtt MechatroMotive-ot. Továbbolvasva megtudhatjátok, hogy mindez hogyan történt.
Káté: Mikor és hol végezted tanulmányaidat?
Varga Balázs: Mechatronikai mérnök BSc-t (2009) és MSc-t (2013) végeztem a Műegyetemen. BSc-n járműmechatronikai szakirányos voltam.
Káté: Voltak külföldi tanulmányaid?
Varga Balázs: A BSc szakdolgozatot két barátommal együtt Norvégiában, Narvikban csináltam. Ekkor már nem voltak tárgyaim, fél évig csak projekten, egy ipari robotvezérlőn dolgoztunk.
Káté: Hogy történt a cégalapítás?
Varga Balázs: 2007-2011 között a MOGI Pneumobil projektjét vezettem, és az egyetemen híre ment, hogy olyan dolgokat csinálunk, amik a végén működnek. Elkezdtünk tehát különböző projekt felkéréseket kapni. Személy szerint már kicsi korom óta szerettem üzlettel foglalkozni, sokszor próbáltam értékesíthető dolgokat alkotni. Ez adott egy alap motivációt. 2009-ben bevontam Pistit a Pneumobil csapatból (Németh István – a szerk.), hogy csináljunk egy közös terméket, amit aztán jól eladunk. Ez természetesen sokba került, sok időnk ráment és nem adtunk el egy darabot sem. (nevet) Más esetekben azért nem voltunk ennyire pechesek, és egy idő után eljutottunk egy olyan méretű projekthez, amihez már kellett egy gazdasági keret, és mint ilyen, egyszerű hallgatóként nem lehetett elvállalni. Így hát jött az evidens ötlet, hogy ha ez kell hozzá, akkor csináljunk egy gazdasági szervezetet, ezen ne múljon, hogy meg tudjuk-e csinálni. Gyakorlatilag hét nap alatt jegyeztettük be a céget, ami nem volt egy nyugodt időszak…
Káté: Milyen nehézségekbe ütköztetek az elején? Mennyire nehezítette meg a bürokrácia a dolgotokat?
Varga Balázs: Még most is az elején vagyunk (nevet). De az iagazat megvallva még jócskán az MSc képzés közepén voltam, amikor bejegyeztek minket 2011 novemberében. Én pedig 2013 szeptemberében végeztem. Abban a két évben már nem nagyon jártam egyetemre, mert teljesen lefoglalt a cég ügyeivel való foglalkozás. Szerintem egyébként nem a jogrendszerben való eligazodás a nehéz, bár az is macerás dolog. Szerencsések vagyunk, mert van egy jó könyvelőnk, aki megbízható és tájékozott, de bárki képes ennek utánaolvasni és tájékozódni. Nem annyira beláthatatlanul bonyolult dolgok ezek, mint amilyennek eelsőre tűnik.
Káté: Csak időigényes.
Varga Balázs: Igen. Egyébként egy mérnökképzés szerintem pont azért ad nagyon sokrétű tudást, mert mérnökként képes vagy átlátni egy gazdasági rendszert is. Különbség benne persze, hogy itt nem fogaskerekek forognak, hanem a nyomtatványok függenek össze egymással, de látható benne a logika.
Káté: Mi volt a következő lépés? Hogyan kezdett el a vállalkozás felépülni?
Varga Balázs: Egy projekt miatt indult el, és eleinte úgy terveztük, hogy ha végzünk vele, akkor becsukjuk a kaput, és köszönjük szépen. Akkor még nagyon bizonytalan volt, hogy mit fogunk csinálni a jövőben. Ráadásul heti három napban dolgoztam egy multinál, mint fejlesztő.
Káté: Tehát egyetem, saját cég és mellette még dolgoztál is?
Varga Balázs: Igen. (mosolyog) Mellette meg még az elektromos motort is építettem. Nem volt egy egészséges időszak…
Káté: Akkor hogyan futott tovább mégis a vállalkozás?
Varga Balázs: Szerencsére, vagy pechünkre, de a szóban forgó projekt iszonyatosan elhúzódott. Annyira, hogy a mai napig tart, rajtunk kívül álló okok miatt. Így nem akartuk a boltot becsukni, és közben érkeztek más megbízások is. Időközben felmondtam a munkahelyen, mert a multis közeget egyszerűen nem tudtam elviselni. Számomra apró műszaki problémákkal kellett foglalkoznom, napok teltek el semmittevéssel, amíg az anyacég válaszát vártuk, stb. A felmondás előtt határoztuk el Pistivel, hogy komolyan nekivágunk a dolognak. Utána már tudatosan kerestük a megbízásokat, reklámoztuk magunkat, minden ment a maga útján. A maga nagyon egyszerű útján.
Káté: Hol tart most a cég?
Varga Balázs: Jelenleg nagyon dinamikus a fejlődés. Pont annyit szenvedtünk az elmúlt években, amennyit kellet, vagy talán kicsit többet is. Nem az a nehéu, hogy hogyan küldd be a nyomtatványt, hanem, hogy találj vevőt. Ez a nehéz dolog a vállalkozásban. Előfordulhat, hogy nem találod meg a megrendelőt, vagy, hogy nem vagy elég nagy és hiteles neki. Mi alapvetően mérnökszolgáltatás értékesítésével foglalkozunk: tervezés, projektfejlesztés, kivitelezés, prototípus-gyártás. Ezek nagy rendszerek, egy-egy ilyen projekt elkezdése előtt hónapokat kell tárgyalni. Néhány lelkes srácot, legyenek bármilyen ügyesek, nem biztos, hogy komolyan vesz a megrendelő. Annak az elérése, hogy a nevünk minőséget és bizalmat ébresszen a partnerekben, nagy feladat volt.
Káté: Hogyan állsz a külföldre vándorló magyar szellemi tőkéhez? Volt, hogy te is inkább külföldre mentél volna?
Varga Balázs: Sok barátom van külföldön. Nem mondom, hogy nem voltam néhány évvel ezelőtt én is pontosan ezen az állásponton, tehát teljesen megértem, hogy miért csinálják. Még morálisan is védhetőnek tartom a dolgot. Személy szerint azért nem mennék el most vagy a közeljövőben, mert it van egy csapat, amit felépítettünk. Idővel ez a csapat családokká alakul, és nem szívesen mozgatnám. Ha nem látnám kivitelezhetőnek, hogy itthon is meg lehet csinálni, amit szeretnék, akkor persze mondhatnám, hogy mindenki csomagoljon össze és menjünk. de úgy gondolom, hogy azért itthon is lehet nagyot lőni.
Káté: Nem jutott eszetekbe, hogy a céget külföldön jegyezzétek be?
Varga Balázs: Mivel lettünk volna jobbak? Beszélgethetnénk most egy külföldi könyvelővel és egy külföldi adóellenőrrel. Ami nem lenne probléma, de itthon sem érzem rossznak. Azért mert itthon vagyunk, nyilván elszenvedjük az ország törvénykezésének minden következményét, de ezt nem tartom lehetetlennek.
Káté: Hogyan oldjátok meg a gyártásból adódó nehézségeke?
Varga Balázs: Az olyan feladatokra, amikhez nincs infrastruktúránk, külső beszállítóink vannak. De nálunk nem jellemző nagy helyigényű gyártás. Foglalkozunk gépészettel, elektronikával, szoftverrel, tehát mindennel, ami mechatronika. Viszont valahogy az elektronika és a szoftver ág húz nagyon. A gépészettel – szívfájdalmamra – annyira nem kell foglalkozni. Az elektronikához és a szoftverhez pedig nem kell nagy infrastruktúra.
Káté: Hogyan alakult ki a termékpaletta?
Varga Balázs: Úgy kezdtük, hogy célrendszert tervezünk. Az első projektünkben vevőspecifikus mérő-adatgyűjtő rendszert csináltunk, ehhez fejlesztettünk hardvert és szoftvert, beágyazottat és PC szoftvert is. Aztán rájöttünk, hogy ez egy jól “univerzálható” rendszer, ezért kezdtük ezt promótálni. Ott találtunk vele piaci rést, ahol ezt a piacon kapható eszközökből a felhasználó nem tudja összerakni magának, vagy ahol be kell avatkozni a rendszerbe, nem csak mérni kell. Ez hagyományos rendszerekkel sokszor irreálisan drága lenne, így sikeresek voltunk vele. Azonban ezek nagy és lomha projektek lassú átfutási idővel, és két ilyen között, ha egy kimarad, éhen halunk. Ezért párhuzamosan elkezdtünk szériatermék fejlesztéssel is foglalkozni. Ennek az egyik eredménye a honlapon is látható versenyautó műszerfalunk.
Káté: Az innovatív, gyártással foglalkozó kis cégeknek az egyik hátránya, hogy nem képesek gyorsan, nagy tételes rendelést teljesíteni. Mit reagálnál, ha most 10.000 darabot rendelne valaki a műszerfalatokból?
Varga Balázs: Semmi probléma. Ha biztosít arról, hogy fizetőképes, akkor elrepülök Kínába és leszerződök három gyártóval. Megfelelő anyagi és banki biztosítékokat kell szervezni, és meg kell csinálni. De az említett szám egyébként nagyon nagy; ritka, hogy ilyen termékre ekkora megrendelés érkezzen, de abszolút nem beláthatatlan.
Káté: Hogyan tanultál bele ilyen magabiztosan a cégirányításba?
Varga Balázs: Vállalkozásban nőttem fel, a szüleimnek van egy kertészeti cége. Ők irányítják, családi vállalkozás, néhány alkalmazottal. Tehát már gyerekkoromtól találkoztam ezzel a dologgal, az összes előnyével, hátrányával együtt. Már gyerekként sok mindent felfedeztem, hogy mi az amit ők jól vagy rosszul csináltak. Hogy jó legyél benne, az csak azon múlik, hogy csináld, és aztán döntsd el, hogy az adott lépés eredményes volt-e vagy nem? Mindenki hibázik. Mi is, én is, folyamatosan. Le kell tudni vonni a konklúziót és tudni kell kezelni a kockázatokat. Ha megtanulsz reálisan iterálni, akkor fejlődni fogsz.
Káté: Hogyan bizonyosodsz meg róla, hogy minden körülményt figyelembe vettél?
Varga Balázs: Ez egy nehéz kérdés, pláne abban az iparágban, amiben mi tevékenykedünk. Mi alapvetően kevés vevőnek adunk el nagy értékű dolgokat. Ilyen piacon nehéz skálázni. Ha turbórágót árulnék öt kontinensen, milliárdos darabszámban, azt jól lehetne statisztikailag elemezni. Ez is egy hibákból megtanult dolog. Az elején egy üres excel tábla áll előtted, ami aztán évről évre egyre okosabb. Mi már egy komplett projekt menedzsment rendszert csináltunk magunknak, amivel korrektül tudjuk a futó projekteket monitorozni.
Káté: Mi az, amit a frissen végzett mérnököknek javasolnál? Alapítsanak saját céget, vagy helyezkedjenek el valahol inkább?
Varga Balázs: Ez teljesen emberfüggő. Mindenki a saját útját járja! Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb, hogy rosszabb a multinál ülni. Van, akit halálra frusztrál, ha nem tudja pontosan, hogy 8-tól 4-ig fog dolgozni, és ezzel semmi baj nincs. Mindenki a saját mentalitásához passzoló munkát végezze. Egyik sem jobban le- vagy felbecsülendő, mint a másik. Aki vállalkozna, az mindenképpen csinálja azonnal, mert család nélkül még sokkal egyszerűbb.
Mi az, amit startup vállalkozóknak javasolnál?
Varga Balázs: Figyelem a startup szféra alakulását, és nem véletlenül nem vagyunk egy klasszikus értelemben vett startup cég. Ezek a vállalkozások általában egy ötletre épülnek, és azt szeretnék tűzön-vízen át keresztülvinni. Ez alapvetően nem rossz dolog, de nem biztos, hogy mindenkinek egy ötletnél kellene leragadni, mert nehéz egy jó ideát pont kiszúrni. Tulajdonképpen nekünk minden saját termékötletünk egy “kis startup”, egy új lehetőség, amit vagy befogad a piac, vagy nem. Ráadásul egy befektetőt találni és úgy nagyra nőni nem feltétlenül célravezető. Sok mindenre megtanít, amikor kicsiben játszol, és úgy már jobban kezeled a nagyot is. Aki tegnap már gépelem házit csinált, az nem fog tudni holnap egy százmilliós befektetéssel elszámolni. Hitelesebb is vagy egy befektetőnek, ha már adtál el valamit kicsiben.
Káté: Miből merítesz erőt a munkádhoz? Van olyan helyszín vagy napszak, amiben jobban dolgozol?
Varga Balázs: A K épület udvara mindig is inspirált, mióta először betettem a lábam oda. Már nem vagyok hallgató, de néha csak azért besétálok az egyetemre este, hogy érezzem azt a közeget. Ott kávézgatni, végigsétálni olyan dolog, ami feltölt.
Káté: Mi az, amire a legbüszkébb vagy?
Varga Balázs: Talán arra, hoyg látok esélyt arra, hogy a céggel össze tudunk hozni egy fenntartható, izgalmas és profitábilis munkahelyet. Hogy van értelme a munkánknak, és jó felé megyünk. Létre tudunk hozni egy olyan munkahelyet, amit mindnyájan szeretünk, jó közegben dolgozhatunk, ráadásul önerőből, ami hatalmas dolog. És roppant büszke vagyok az egész csapatra, mindenki megtalálja a helyét és kőkeményen helyt áll még a nehéz időkben is.
KÁTÉ BME Gépészkari Hallgatói Képviselet Lapja, 2014/03. szám, májusi megjelenés, 24-26 oldal
